Nem régen olvastam egy Bronnie Ware nevű ápolőnőről, aki végstádiumban lévő betegek mellett dolgozott és feljegyezte, hogy ezek az emberek miről állítják, hogy másképpen tennék, ha tehetnék. Íme az öt dolog, ami a leggyakrabban elhangzott:
- Bárcsak lett volna bátorságom, hogy ne mások elvárásai alapján éljek, hanem önmagamhoz hűen! Ez a leggyakrabban elhangzó, mivel az élet vége felé az ember kénytelen szembenézni a be nem teljesült álmokkal.
- Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat! Érdekes, hogy főleg a férfiakat érinti Bronnie szerint.
- Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet! Örök kérdés, hogy a szeretteinknek mondjuk e elégszer, hogy mennyire fontosak?!
- Bárcsak megőriztem volna a kapcsolataimat a barátaimmal és több időt töltöttem volna velük! Érdemes megbecsülni azokat az embereket, akik velünk vannak az úton, ezen emberek számára, inkább hiányként fogalmazódott meg.
- Megengedhettem volna, hogy boldogabb legyek! Számomra az egyik legnagyobb meglepetés. Valahogyan az élet vége felé úgy lehet látni, hogy az élettünkkel lehettünk volna elégedettebbek is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://benjaminbacso.blog.hu/api/trackback/id/tr1015186686
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.