benjaminbacso

A társadalomtudományban van egy érdekes jelenség, amelyet "A hiányzó hős csapdájaként" tartanak számon. Ez egy olyan mechanizmus, amely a közösség szempontjából valamilyen módon megakadályozza a közösség tagjait, mindegyiket külön-külön abban, hogy valamit megtegyenek, ami tőlük minimális áldozatvállalást kér, a közösség számára mégis jelentősebb hasznot eredményezne. Schelling példáját szokták erre idézni. 

Vasárnap este autók sokasága halad egy szűk, kétsávos úton hazafelé. Az egyik autóról leesik valami épp az úttest közepére (legyen mondjuk egy kempingágy), amitől csak úgy lehet továbbhaladni, ha kikerülik azt. A szembejövő forgalom miatt ezt igen nehézkes lesz. Természetesen pillanatok alatt kilométeres dugó alakul ki. Mindenki bosszankodik, de senki sem száll ki az autójából, hogy félretegye az útról a kempingágyat. Aki esetleg már túljutott rajta, az nagyon örül, hogy végre rákapcsolhat, és nagy lendülettel siet haza. Akik még nem jutottak el az akadályig, azok továbbra is bosszankodnak, kérdezgetik egymást, hogy vajon mi a gond, de mikor odaérnek a kempingágyhoz és meglátják, hogy „mi a gond” ugyanúgy kikerülik és sietnek haza ők is. Hogy lehet ez? – kérdezhetjük. A válasz az, hogy a helyzetben valószínűleg mindenki fején átvillanna, hogy kiszállunk és félrehúzzuk ezt a nevetséges úttorlaszt, de mivel a megfelelő pillanatban az óriási sorban idegesen dudálnak mögöttünk az autók, mégis csak a könnyebb utat választjuk: megállapítjuk, hogy, jaj de régen vesztegetjük már itt az időt, pedig már rég otthon kéne lennünk, és ugyanúgy továbbhajtunk, mint előző társunk.

A példa triviális, de a csapda jellege épp ebben áll, hiszen minél jelentéktelenebb a felelősség, annál inkább megfoghatatlanná válik az ügy. Még komolyabb gond az, hogy egy végtelenül veszélyes hibás gondolat indul el ilyenkor az egyének között: „Miért éppen én?”, „Miért éppen én vegyem a fáradságot?” „Miért éppen én legyek a hős?”, „Ha ők dezertálnak, én miért ne tenném?” És ahány autó kikerüli a kempingágyat e hibás és végzetes mentalitás annyiszor kap megerősítést a társadalomban.